Mint korábban már mondtam, nem olvastam még egyetlen Skandináv Krimit sem, illetve az író más műveihez sem volt szerencsém, éppen ezért meg is lepődtem. Amikor azt olvastam, hogy "krimi", akkor valami olyasmire gondoltam, mint egy Poirot, egy Sherlock Holmes, vagy éppen egy Columbo, esetleg a kedvenc krimisorozatom (Harry Kemelman - A rabbi sorozat) egy skandináv változatára számítottam. Na hát, tévedtem. Nem tudom miért, de elszoktam attól, hogy a krimi nem csak azt a nyomozást jelenti, amit mondjuk a CSI -ban lehet látni. Hát igen, inkább bármilyen kriminológiai történetre illik, de őszintén szólva a nyomozás és gondos bizonyítékkeresés minden téren megjelent, míg a többi típusból szépen lassan horror, thriller vagy akció lett. Ez a knöyv is ennek a háromnak a vegyítése. megvan benne az a vaslogika, ami kel egy tojásfejű belgának vagy egy kiállhatatlan brit mesterdetektívnek, csak kevésbé sziporkázó, és mindig időleges. Ahogyan a maga módján izgalmas, ha nem is úgy, ahogy a fentebb említett klasszikusok. nem, ez inkább megy rá az akcióra, és komolyan megpendíti az érzelmi szálakat.
  A történet szerint Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza (ez az álláskeresők menedzserére vonatkozik, nem a bérgyilkosra), aki egy áloméletet próbál fenntartani álomnőjének. Mivel az idill nem pattanhat meg, és a felesége a mindene, kénytelen képtolvajként biztosítani a mellékkeresetet. A lényegi rész akkor kezdődik, amikor az egyik munkára megtalálja a tökéletes jelöltet, aki néhány apróbb szépséghibától eltekintve tényleg száz százalékig az ő embere lenne egy fontos melóra. Hogy tovább szépüljön a helyzet, a férfi tulajdonában van a világ festményeinek egyik legértékesebb darabja, ami nemcsak, hogy kihúzná az anyagi csávából, de egyből kőgazdaggá tenné hősünket. És akkor kezdetét veszi a harc.
  Az ember azt gondolná, hogy miután ellopta a férfi a képet, a másik bosszúból üldözni kezdi, de a képtolvajlás másra kellett. A férfi lakásán ugyanis megtalálja a felesége mobilját, és rájön a viszonyukra. Ezért aztán ellenzi a férfi felvételét a céghez, a feleség kétségbeesik, a férfi pedig elkezdi üldözni a fejvadászt, hogy meggyőzze arról: ő a tuti. És kezdetét veszi egy hosszú, izgalmas hajsza, leszámolásban kicsúcsosodva.
  Mi az, amit szeretek ebben a könyvben? Szóval egy akciódús könyvet olvasni mindig élvezet, ha jól ki van dolgozva, és ez a könyv nagyon jól lett eltalálva. Kicsit steril és hideg a stílusa, de őszintén szólva ez nagyon jól passzol a történethez is, és a főszereplő igazán hihető karakterré válik tőle. nagyon nagy hangsúlyt fektetett a házasságuk nagy traumájára: az alacsony férfi kompenzálni akarja a magasságát, ezért rábeszéli a gyerekközpontú feleségét, hogy hajtsanak végre abortuszt, mikor az terhes. Így megvédi a pozícióját, és saját szavaival ő lesz a "kakas a szemétdombon". A nő persze majdnem megőrül, házioltárt állít valami gyerekeket védő ázsiai istenségnek, meg hasonlók. De milyen szépen kidolgozta a helyzetet, ami abba a helyzetbe juttatta a feleséget, hogy amikor a kis álláskereső gyereket ígér neki, képes odadobnia a férjét érte. persze a nő karaktere elég naiv. Én többször is lecsaptam volna egy fejszével, miközben olvastam. Aztán van benne románc, árulás, intrikák, bonyolult tervek, üldözés, akció és a hatóságok teóriája, ami pont úgy hangzik, ahogy hősünk kialakította. Egy remekül tálalt és megírt könyv, nagyszerű darab.
  Mi az, ami viszont nem volt túl jó... Hát a steril és hideg stílus passzolt, de nekem nem volt annyira szerethető. Kicsit túl laza is volt, bár ez a főszereplőtől függ, és mert egyes szám első személyben volt írva, ilyennek kellett lennie. De ettől függetlenül nem kell tetszenie teljes mértékben. Aztán az "antagonista" terve is elég homályos volt, nem volt rossz, mindenesetre összeszedettebb és logikusabb is volt, mint egy akciófilm főellenségének a terve.
  Összességében egy kellemes tapasztalat volt,e gy kiváló könyvet olvastam, és megmutatta, hogy bizalommal fordulhatok a Skandináv Krimik felé, ha éppen megszorulok abban, hogy mit is olvassak. Amint összekaparok valamennyi pénzt, rögtön megszállom a legközelebbi Librit, és jól bevásárolok belőlük. Ja, és a borítót is jól eltalálták. Két öltönyös fickó, (ezek mindig jól mutatnak), fehér, vörös, és a fekete öltönyök felett jól látszó, fehér cím.
Végső értékelésem... Hát, a Kirajzásnak kilencest adtam, de ez inkább amolyan szeretet kilences, mert ha egy százas skálán pontoznék, nyolc és fél lenne a maximum. Ez a könyv új volt nekem, ezért aztán az első benyomás erősebb és üdítőbb. De mivel a másiknak megadtam a kilencest, ennek is megadom, szóval: kilenc.