Mielőtt részletesen belemennék magába a Trónok harca világába szeretnék egy rövid és meglehetősen nagyszájú fejtegetést lefuttatni itt, az emberek és istenek előtt arról a néhány dologról, ami szerintem nagyon jellemző Martin világára. Ezek lehetnek jó, rossz dolgok is, mindenki ítélje meg magának, én főleg az idegesítő részeket emelem ki. Ezek számomra zavaróak egy bizonyos limit elérése után. Van amit Martin ír, és van amit Martinról írnak, ilyen is lesz, olyan is.
1.) A Tolkien-örökség: Mindenki úgy jellemzi a Trónok harcát, mint a legnagyobb fantasyeposzt a Gyűrűk Ura óta. Egész pontosan úgy állítják be, mintha két nagy titánja lenne a műfajnak, a Gyűrűk Ura meg a Trónok harca. Ez alapvetően téves és káros is. rengeteg jó fanatasy van, amely nem a méretével próbálja lehengerelni a rajongót, hanem tényleg nyújt valami újat. Tolkien műve a film miatt lett híres, a könyvben jóval kevesebb fantáziát találtak, de a film után már nagyon felkapott lett. martin írása egyáltalán nem újító jellegű, csak a platform miatt tűnik annak. Amikor mi fantasyről beszélünk, ott a Tolkien alapú irodalomra gondolunk, goblinokra és hasonlókra. Teljesen elkülönítjük a többé-kevésbé pontos történelmi regényektől. Az igazság az, hogy a Trónok harca nem több egy olyan történelmi regénynél, amely egy kevés mesébe illő lénnyel kiegészítve fantasyvé alakult. Annál ikább történelmi, hogy minden hely, és esemény valami megtörténtet és létezőt újít fel. Martin pedig megpróbál felnőni ehhez az elváráshoz (R. R.). Rossz ez? Nem, de mindenesetre nem forradalmi.
2.) Az étkezés: Valami ami nagyon idegesít egy könyvben az az, hogy ha az akár ilyen, akár olyan módon felizgat. nem feltétlenül kell rosszra gondolni, a szexualitáson kívül másra is gondolok, például éhessé válok tőle (a Trónok harca "szabadon kezelt szexualitása" valahogy nem áll közel hozzám; főleg nem a sorozaté). Martin valószínűleg roppant telhetetlen ember lehet, legalábbis abból kiindulva, hogy a könyvekben mindenki mindig zabál! Egy idő után igencsak terhessé válik elolvasni fejezetenként, hogy hatféle reggelit zabál mindenki. Ha valaki nem éppen kastélyban van, ahol kedvére válogathat a középkor ismert kétszáz receptje közül, akkor valószínűleg száraz kenyeret, fekete hurkát, száraz sajtot és hagymát fog enni, amit élvezetes akár fejezetenként kétszer is elolvasni. nem kevésbé azt a fordulatot, hogy Arya szerencsének érezheti magát, mert egy darab húst is talált az ételében. Elhiszem, hogy meg akarja ismertetni a világot (főleg azért, mert nem természetes világról van szó, és ezzel a természetesség érzetét akarja kelteni), de könyörgök, ne a hasunkon keresztülpróbáljon elcsábítani.
3.) A szexualitás: Nem zavar kifejezetten, ha egy könyvben van ilyen jelenet is. Sok fantasy tabuként kezeli, főleg a Gyűrűk Ura, ahol mindig kivágták a Frodó és Samu közötti kémia minden megnyilvánulását, de rengeteg olyan könyv van, amelyik az obszcenitás nélkül is meg tudja ezt oldani. Például a Druon-trilógia, a Kis nagy ember, és még sok másik. Martin világában a szex amúgy is arról szól, hogy ki csavargatja kinek a mellbimbóját. Lehet, hogy ez a mellbimbó-fetisiszta barbárokat felizgatja, én ennél kicsit többre számítottam a "szabadon kezelt szexualitás" említésekor.
4.) A fegyverek: Egy nagyon érdekes része az embernek a képzelőereje. És most a maga fajtájára (idézőjelben) pozitív képzelőerőre gondolok. Például arra, hogy nagyon ügyesen tudjuk az előző generációkat kevesebbnek, rosszabbnak, ostobábbnak vagy silányabbnak elképzelni. Éppen ezért jól is esett, amikor Martin világában a lovagokat nem lassú, mozogni alig bíró embernek írták le, akik a lovukra is alig tudtak felszállni. De itt véget is ér a pozitív része a dolognak, mivel Martinnak elképzelése sincs arról, hogy hogyan is működnek a fegyverek. Ez persze nem baj, de ha már a kétszáz létező középkori fogásnak utána tudott nézni, akkor egy kicsit átnézhette volna ezt is, lévén talán (egy nagy, grandiózus harcról szóló könyvben) fontosabb, mint a hami. Példának okáért csak a "kard a háton" téveszmét nevezném meg, valamit azt, hogy mindenki sodronyingben és bőrmellényben jár, de aki körülnéz, az talál még rengeteg utalást arra, hogy ez gyengén lett átnézve (például Tyrion és a fejszéje).
5.) A fantasy hajszolása: Az első pontban már kifejtettem, de itt is kiérek azért rá, mert fontosnak érzem. Nem feltétlenül rossz, de azzal együtt, ahogy tálalják a történetet pusztán átveréssé alacsonyult le. Igen, megint az újításokról beszélek. Mint minden rendes fantasy, ez is tartalmaz néhányat az elengedhetetlen és kihagyhatatlan (csak a hangzás kedvéért írtam két jelzőt ide) elemek közül. Mik ezek? Egy fém, ami könnyebb, de erősebb az acélnál. Észak menő, észak fellázad. Egy sötét hatalom, aminek a célja az emberiség elpusztítása, és össze kell fogni ellene. Kell még? Van rengeteg. Kezdve azzal, hogy Tolkien fantasztikus módszerét ellesve itt is rengeteg dologra utal, és úgy beszél róluk, mintha teljesen egyértelmű lenne mindenkinek, közben meg semmit nem tudunk róla addig, amíg ki nem adnak egy unalmas teremtéstörténettel kezdődő kiegészítő könyvet... itt még nem tartunk. Szóval van még sok minden.
 A következő bejegyzésben már belekezdek az első könyvbe. Köszönöm a figyelmet, és további jó szórakozást!