A Fejvadászok és a Szigorúan ellenőrzött vonatok már a múlté, valószínűleg holnapra elkészül az előbbi elemzése, utána szerda környékére megírom a Hűség és a Válaszutak elemzését is. A Szigorúan ellenőrzött vonatokkal sajnos még várni kell, mert elég rövid könyv, és igazából nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Majd meditálok.
  Mindenesetre nem ezért akartam ezt a bejegyzést megnyitni, bár mindenkinek jól jön a tájékoztató. Elég jól haladok az Észak farkasai c. könyvvel, valahol a harmada és a fele, amellett kétségek között vagyok. Most akkor kiöntöm a lelkemet előre: A könyv elég jó. De nagyon furcsa. Nyilvánvaló, hogy aki történész, az ért ezekhez a dolgokhoz, a fickó pedig elismert szakértője a korszaknak, de nem olyan lett a könyv, mint amilyet vártam. Először is, elég nagy hangsúlyt fektet a korábbi kötetekre, annak ellenére, hogy önállóan kell megállnia a helyét. Másrészt nem egy központi szereplő van, hanem sok elszórt, és a főszereplő alig szerepel. mindig csak más látja, illetve még mások nézőpontjában is csak ritkán bukkan fel. Szóval arrrgh... De ettől függetlenül legalább izgalmas, és most erre vágytam. Hamarosan tehát a Fejvadászok, addig is... kellemes olvasást!

  Hétfőn elmentem egy kicsit sétálni, és az utam elvezetett egy könyvesbolt előtt. Mivel szenvedélyesen szeretek olvasni, úgy gondoltam, hogy benézek, hátha van valami érdekes lehetőség. Ami azt illeti, találtam is néhány igazán ígéretes példányt, és mivel ez a dolog eléggé próba-szerencse alapon működik nálam, meg is vettem gyorsan hármat.
1.) Harry Sidebottom: Róma harcosa 5. rész: Észak farkasai: Bevallom, hogy soha életemben nem hallottam még az íróról, és a sorozatról sem. Leginkább azért ragadta meg a tekintetemet a könyv, amiért általában: a borító miatt. Mondjuk tény, hogy nem spilázták túl az egészet, én most arról beszélek, hogy megismertem a kötési sablont, és a borító sablonját is. A Gold Book. Mivel az egyik kedvenc sorozatomat (Robert Low Felesküdöttek-sagája) is ők nyomták ki magyarul, arra gondoltam, hogy megpróbálom. Az, hogy az ötödik részt vettem meg, nem igazán érint, a fentebb említett szériának is a harmadik kötetét olvastam először egy karácsonyi vásárlás után.
Az ilyen akciódús könyvekről általában azt kell tudni, hogy az igazán patent történet nem az erősségük, inkább vegyünk valami egyszerűbb, kicsit klisés dolgot, és dobjunk bele izgalmakat, meg pörgős párbeszédeket. Még nem olvastam, szóval csak találgatok, de ezek a könyvek általában elég naturalista módon íródnak (amiket szeretem, mert elég természetesek) és van egy jó íze az olvasásnak. Mint mondtam, nem igazán a sztori az erősségük, de általában elég fair akciójelenetek vannak bennük ahhoz, hogy pár évente el lehessen olvasni kikapcsolódásként.
2.) Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok: Régi, híres klasszikus, igazi könyvmolyként nem is hiányozhatna a polcomról. Bevallom, hogy még nem olvastam (technikailag akkor még nem, de tegnap kiolvastam ezt is, és a harmadik kötetet is), de nagyon jókat hallottam felőle, ahogy a filmről is, amit szintúgy nem láttam. Mindenesetre nagy elvárásokkal nyitom ki a könyvet.
3.) Jo Nesbø: Fejvadászok: Nem olvastam még Nesbø műveiből egyet sem, ahogyan az egész sorozatból (Skandináv krimik) sem láttam még egyetlen darabot sem, de mind az íróról, mind a SK sorozatról igen sok jót hallottam, szóval eljött az idő, hogy teszteljem a forrásaim hitelességét. Még ha nem is tetszene igazán (amit nem hiszek), a polcomon mindenesetre jól fog kinézni.
  És mivel ez egy olvasónapló, hamarosan megírom az elemzést ezekről a könyvekről, amint elolvastam őket (mint minden zárójeles hozzátoldás, ez is utólagos. Mivel a Nesbø és a Hrabal könyveket már elolvastam, hamarosan ti is olvashatjátok a véleményemet róluk) jó szórakozást.

  A Kirajzás egy egész ciklus kezdete, amely ad valamilyen előtörténetet az új trilógiának, illetve saját folytatásának. A Régi Köztársaság utolsó rúgásait, és Darth Sidious törekvéseit is jobban megismerhetjük ebből a könyvből. A szereplők elég kacskaringós úton jutnak el a végső állapotukba. Nem szeretnék egy elemzést történetmeséléssé alacsonyítani, de bizonyos háttérinformációk szükségesek a későbbiek megértésében.
  A legfőbb szereplők Lorana Jinzler (neve a következőkben csak az utolsó részben, a Túlélők keresésében fog újra felbukkanni), aki Jorus C'baoth jedi mester tanítványa. Legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, hogy... Nincs semmilyen igazán kiemelkedő tulajdonsága? Csak viccelek, ő pontosan annak a folyamatnak a produkciója, amit C'baoth jelent Zahn univerzumában. Megalomániás, uralkodni akaró, önérzetes és roppantul erőszakos mestere mellett e tanítvány fejletlen, kiforratlan, és visszahúzódó lett. És neki kell minden válsághelyzetet megoldania, az egyre ingerültebb utasok, és az egyre önelégültebb C'baoth között. A másik fontos szereplő Kinman Doriana, Palpatine személyi titkára, és Darth Sidious kéme. mesteri elme, tényleg imádom. Az ő feladata az, hogy a Kirajzás ne jusson ki a következő galaxisba. Sajnos a későbbiekben (mármint a többi könyvben) ő sem szerepel többet, csupán egyszer említik a nevét a Jövő látomásában. A harmadik fontos szereplő Jorj Car'das, aki párszor szerepel a Válaszutak című könyvben, illetve a Múlt kísértetében.
  Néha Obi-wan Kenobi és fiatal tanítványa is feltűnnek, bár ők tényleg csak mellékszerepet kapnak, és a könyv felétől nem is szerepelnek többet. Egy utas is szerepet kap, aki a jedik egyre nagyobb hatalmát nem élvezve megpróbál szembeszállni velük, és emlékeim szerint ő már fog szerepelni a Túlélők keresésében.
  Mégis az egész könyv, és általánosságban az egész sorozat legimponálóbb karaktere maga Thrawn, a személy, aki így vagy úgy, de mindegyikben feltűnik, és akinek a szemszögéből sosem mutatnak semmit. Mindig van azonban valaki mellette, akin keresztül átérezzük a tetteinek a súlyát, a motivációját, és bár a későbbiekben ő lesz a "gonosz" én úgy érzem, hogy egy szimpatikus de mindenképpen impozáns lénnyel van dolgunk.
  A könyv stílusa nagyon megragadó, kicsit talán szájbarágós, de ez azért van, mert egy egész birodalom és galaxis összes fontos adatát belezsúfolták. Viszont a történet gördülékeny, folyamatos, tele van csavarokkal és fordulatokkal, a párbeszédek igazán nem mondhatók egysíkúnak, mindegyik egyedi a maga módján. A karakterábrázolás eltérő az eredeti trilógiától, ahol csak kevés árnyalt szereplő volt, és még inkább eltér a második (az új) filmtrilógiától, ahol nem voltak árnyalások. Ebben (/ezekben) a könyvben (/könyvekben) minden karakternek látjuk a mozgatórugóit, és éppen ezért nincs igazán gonosz és igazán jó, csak egy halom keverék, akikben más-más arányokban vegyültek el a két oldal elemei. Pont ettől élvezhető az egész, nem lehet mindig mindenkit szívből utálni (na jó, a vagaari fajt lehet). A kedvenc jelenetem mégis az volt, amikor kiderült, hogy miért is akar az Uralkodó annyira egyeduralmat, militarista, központosított államot, stb. Az ok egy, a Peremvidéken túl élő faj, amiről a chissek is tudnak (ez Thrawn faja, ismeretlenek a többi ismeretlen vidéken élővel együtt). A Kirajzás elpusztítására is két cél vezérelte: egyrészt több tucatnyi Jedi halála túlságosan is csábító volt, a másik pedig, hogy a hajó óhatatlanul figyelmeztette volna ezt a fajt a leigázható területek ottlétére.
  Mivel úgy érzem, hogy a történet is kiváló, a szereplők nagyobbik része jól el van találva, elég jó az egyensúly a fontos és kevésbé fontos szereplők között (bár az olyan emberek, mint Kinman Doriana szerintem túl kevés szerepet kaptak, míg Anakin és Obi-wan itt is sok időt kaptak, annak ellenére, hogy harmadlagos szereplők voltak), a több szál mesterien fut egymásba, és még árnyalt, sokoldalú és nem csak a fekete-fehér sablont használó; szerintem ez e könyv megérdemelne egy tízes skálán:
kilenc pontot.

  A következő elemzésem remélem hosszabb lesz, és azt is remélem, hogy élveztétek, és néhány embernek kedvet adtam a könyv beszerzéséhez. A következő könyv (hacsak nem jön közbe valami) a Hűség illetve a Válaszutak lesz, ezek elég rövidek ahhoz, hogy egybe dolgozzam ki őket.

  Az utóbbi időben kicsit ráhangolódtam a különböző Star Wars könyvekre illetve az egész szériára, nagyobb általánosságban. Amit ebben a témában tudni kell rólam, hogy elég keményfejű SW rajongó vagyok, amit viszont teljes mértékben a régi szériára kell érteni. Bevallom őszintén, hogy nem tartom túl sokra a mostanában első három filmnek nevezett akciólabdát. Nem voltak igazán jó folytatásai (illetve előzményei) a régi sorozatnak.
  Viszont van egy méltó folytatása a sorozatnak, ez pedig nagy összességében Timothy Zahn sorozata, ami néhány, többé-kevésbé összefüggő trilógia és "duológia" (illetve pár önálló regény). Ezek közvetlenül a filmtrilógia elemei előtt/között/után játszódnak. Most egy kivételével (Túlélők keresése) végigolvastam az összeset. A közeljövőben ezekről fogok írni.
  Bár a hatást elrontottam a rajongóságom megjegyzésével, de azért azt hiszem jelent valamit, hogy június 21 -től (ekkor fejeztem be az Óriások csatája című kiváló dokumentumregényt) egészen a tegnapi napig, tehát augusztus 11 -ig elolvastam a következő regényeket:
1.) a Kirajzás: egyedülálló regény, tudomásom szerint az egyetlen olyan Timothy Zahn tollából, ami a Régi Köztársaság idején játszódik. A későbbi könyvei során többször megemlítik a Kirajzás (néhány fordulatban Kirepülés-terv) tervezetét, vagyis a szomszédos galaxis felfedezésének a Jedi-tanács által irányított terveit. A könyv több szálon fut, melyek végül egyetlen gigantikus leszámolásban futnak össze Zahn későbbi regényeinek központi karaktere, Thrawn kezében.
2.) a Hűség, Válaszutak: Ez a két, az átlagosnál jóval rövidebb regény inkább próbál meg a környezetre koncentrálni, mint a karakterekre. Természetesen itt is Luke, Han és Leia kapják a főbb szerepeket, de előkerül Mara Jade, és egy eddig nem látott dezertőr rohamosztagos csapat is, az Igazság Keze. Ha a többivel ellentétben nincs is olyan mélységű története, az akció, és a jó írásnak köszönhetően ajánlott darabnak tartom. Egy gyűjtő polcáról mindenesetre nem hiányozhat. Maga a történet a (az újabb számozás alapján) IV és V részek között játszódik.
3.) Thrawn-trilógia: A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs, az első és legfontosabb regények, hat évvel a filmtrilógia után játszódnak, és a Birodalom utolsó stratégájának harcát mutatják be. Ezek a könyvek személy szerint a kedvenceim az egész sorozatból. Ezekről többet nem is mondanék, az elemzésemből ki fog derülni minden.
4.) Thrawn Keze-duológia: Tíz (?) évvel az előző sorozat után és egy másik író trilógiáját kihagyva következik ez a párosítás: A múlt kísértete, A jövő látomása. Szintén nem bonyolódnék bele az itteni rövid elemzésbe, mert hosszasan fogom taglalni később.
5.) A hiányzó darab, a Túlélők keresése, amit eddig csak könyvtárban találtam meg, sajnálatos módon. Erről sajnos nem fogok a közeljövőben elemzést írn, mert az emlékeim nem elég megbízhatóak.
  Szóval hamarosan, feltehetőleg holnap kirakom az első elemzésemet/kritikámat a sorozat első darabjáról, a Kirajzásról. Előre is jó szórakozást.

Üdvözlök mindenkit ezen a blogon.

  Először szeretnék egy-két szót a motivációmról megejteni. Úgy veszem észre, hogy a mai világban meglehetősen a háttérben marad az olvasás, ami szerintem egy kifejezetten hátrányos dolog. Egy jó könyv szerintem minden olyan élvezetet képes megadni, mint egy akciófilm, legyen szó akciódús filmről, vígjátékról, vagy éppen horrorról. Nem szeretném a fehér szakállú idős professzort játszani, de ettől függetlenül elég olvasottnak tartom magam, viszont a környezetemben folyamatosan azzal szemebsülök a fiatalok részéről, hogy a könyvolvasás fölösleges. Nekem rengeteget meséltek amíg kisebb voltam, és rá is szoktattak, hogy olvassak, ezért az utóbbi tizenkét évben nem igazán fordult elő, hogy ne lett volna éppen könyv nálam naponta. Általában a nyarat is így töltöm: elhelyezkedem kényelmesen és sorban olvasom ki a könyveket. A könyveknek rengeteg pozitívuma van, sokat segít a kommunikációs készségek fejlődésében, írás és olvasás egyértelműen könnyebb ha az ember olvasott, amellett szerintem az idősebb osztályban egyértelműen könnyebb témát találni, ha van az embernek tapasztalata. Nem tudományos regényeket kell olvasni (bár a régi sci-fi történetek például nem éppen csak az élvezetről szólnak), de egyszerűen bármit, ami élvezetet nyújt. Természetesen nem szabad erőszakot tenni magunkon és a természetünkön. Én csak annyit mondom, hogy nagyon élvezem a magam részéről az olvasást, és szeretnék másoknak is lehetőséget nyújtani a megfelelő művek megtalálásában.
  A stílusom elég eklektikus, ezért úgy gondolom, hogy a legtöbb témában tudok segíteni az embereknek,h a könyvet kellene ajánlani. Elég sok régi és új könyvet szereztem be mostanság, és ezekről is hamarosan lehet olvasni a beszámolóimat.
  Azért pont blogot indítottam, mert az eredeti angol kifejezés a napló megfelelőjének számított az internetes környezetben, és ez tulajdonképpen az is lesz: egy jókora olvasónapló. Illetve egy blog szerkesztéséhez nem szükséges semmiféle hozzáértés.
  Ezennel szeretnék mindenkinek jó szórakozást kívánni, és remélem, hogy sikerül ez a tesztem. Ha bárkinek bármilyen problémája van, kérem ossza meg velem.