Mint írtam, problémám volt azzal, hogy mit is olvassak. Az utóbbi három napban kénytelen voltam filmekre specializálódni, mert egyszerűen nem láttam semmit a polcomon, amit olvasnék. És nem is volt, minden, amit olvasnék, már megvolt a közelmúltban, és minden, amit láttam nem esett bele az olvasnám kategóriámba. legalábbis most. Ez nem permanens kategória.
  Szóval mit tehetek ilyen helyzetben? megkérdezem azt az embert, aki valószínűleg inspirálta az olvasás iránti szeretetemet. Az apámat. Valószínűleg örököltem egy csomó olvasó-gént, vagy mi... Szóval a beszélgetés nem éppen az én kérdésemmel kezdődött, és valahogy így hangzott:
 - És mit olvasol éppen?
 - Semmit, mióta kiolvastam az a római könyvet három napja.
 - Három napja?! Úristen, hogy bírod ki?
 - Szarul, hülye figurákkal találok ki történeteket. [Ez az igazság, hülye figurák pozícióba állításával írtam történeteket.]
Tehát ő megjegyezte, hogy miért nem olvasom el a Druon könyveket. konkrétan félremondta, és a Sötét lovagok sorozatot mondta, de értettem mire gondol. és tényleg... A Druon könyvek a százéves háborút megelőző eseményekkel, és a világ leghosszabb háborújával (leszámítva az arab-zsidó konfliktust) foglalkoznak, és csak annyit mondhatok róluk, hogy jók.
  Akkor hát a menetrend: Druon három kötetes (hat részes) sorozata, Az elátkozott királyok, megerősítve a különálló kiegészítéssel Az országvesztővel. Eztán a Sötét lovagok sorozat (Sötét lovagok - Hiú királyok), majd a Farkas a kertek alatt sorozat, ugyanazon szerző tollából (mármint nem Druon; Farkas a kertek alatt - A Sátán eltépte láncát). Végül, ha minden igaz, végre rátehetem a kezem Robert Low negyedik könyvére, A sárkányhajóra. És ezeket folyamatosan elemezni fogom!
  Ezek a középkori francia könyvek (gondolok itt Druonra) azért is sorsszerűen kerültek megint elém, mert éppen arra gondoltam, hogy mennyire élveznék az emberek ezen a blogon, ha Robert Low Francia históriáját kezdeném elemezni. Viszont azt csak fejből, mert kétszer átrágtam magam az első, hatrészes sorozaton, és egyszer a második, hétrészesen is, és NEM kívánom még egyszer megtenni ezt. Egy életre elegem van a vallásháborúk és reformáció kora béli finomkodó francia magatartásból. Szóval már megvolt a tér, időben azért elcsúsztam párszáz évet, de összességében mégiscsak jó helyen keresgéltem, a történelmi regények között. Szóval (és tettel) ez lenne. Viszlát, és jó szórakozást.