A Kirajzással ellentétben a Hűség illetve a Válaszutak nem próbálnak olyan hatalmas, mindent megrengető elméletekkel előrukkolni. Tulajdonképpen teljesen nélkülözhetők a sorozat szempontjából, bár az előzményükhöz hasonlóan van egy alapozó feladatkörük, amit be is töltenek. A Hűség borítóján egy csapat rohamosztagos látható, ez elég is ahhoz, hogy felkeltse bárki érdeklődését, a rohamosztagosok mindig jól néznek ki. A másikon főleg Mara Jade látható, az egész sorozat egyik meghatározó alakja.
  A történetük sem egy nagy munka, semmi extra, egy egyszerű korrupciós eset, amit a megoldó felek valamilyen okokból nem bízhatnak a hatóságokra, illetve maguk is a hatóságok ellen vannak. A csapat rohamosztagos, az Igazság keze egy a kezdeteknél látott árulásból egy sokkal nagyobb összeesküvést látnak meg. Miután megöltek egy magasrangú, speciális tisztet, aki megpróbálta lelőni egyiküket, kénytelenek a birodalmi erőktől függetlenül tevékenykedni. Eközben Mara Jade egy másik szálon elindulva egyszerre ugyanott találja magát, ahol a rohamosztagosok is, és a végén már együttesen próbálják a gigantikus összeesküvést leállítani.
  Természetesen feltűnnek olyan karakterek is, mint Han Solo, Luke Skywalker éa Chewbacca, akiket az eredeti filmtrilógiából már jól ismerünk, ugyanúgy, ahogy feltűnnek olyan karakterek is, mint Disra adminisztrátor (későbbiekben a Thrawn Keze-duológiában Disra moff), Pelleaon kapitány és Thrawn főadmirális (ezen két utóbbi karakter csak a Válaszutakban, mint Pelleaon harmadtiszt és Thrawn főkapitány). Illetve Mara Jade, aki a rohamosztagosokkal együtt mégiscsak a könyv központi karaktere.
Azért van ez így, mert ez a két könyv nem arra a fenomenális maszlagra próbál támaszkodni, hogy a Birodalom milyen rossz, a Lázadás pedig milyen jó. Magyarul nem olyan fekete-fehér, mint a filmek. Nem, ők megmutatják azt a részt, ami rossz a Birodalomban, és megmutatjálk, hogy vannak ám idealisták, akik a rendszeren akarnak javítani. Vannak jók és rosszak ott is. Jókról és rosszakról beszélve, a Válaszutak egyik legnagyobb antagonistája Axlon úr, a Felkelők Szövetségének egyik vezetője! Na ez azért pazar dolog, én különösön imádom, amikor valami nem ennyire sablonos.
  És végre egy olyan rész, amiben a hétköznapi rosszat látjuk, korrupció, zsarolás, árulás. Azért az sem teljesen mindennapos, hogy a Csillagok Háborújában nem a szuper Lázadók harcolnak az ördögien gonosz Birodalommal, vagy éppen nem csempészek menekülnek hatszázezer csillagromboló elől. És ez adja az egész ízét.
  Szóval mi az, ami ebben a könyvben (ezekben a könyvekben, na) tetszett... Először is a stílus. Nagyon szeretem, amikor gördülékenyen adják elő a dolgokat, és nincsenek olyan igazi filmes klisék a könyvben. Az széttépi az egész élményt, mint egy oda nem illő szó. Azután a szokásos: kidolgozott szereplők, sokrétű érzelemvilág, természetes motivációk, jó helyszínek, kifejtett gondolatok, pazarul megrendezett események, és mindig egy hatalmas végkifejlet! Az egész háttere fel van építve mindennek. És még valamI: fenomenális gonoszok. Főleg a Válaszutak Nuso Esva hadvezére, de a Hűségben a jó öreg Choard kormányzó egész végig a bolondját járatta velem. Nem értettem, hogy ha Disra adminisztrátor áruló, miért dobná fel az egész Felkelést. Hát mert nem volt az... Ó, Choard, nagyon hiányzol az új trilógiából.
  Mi az, ami nem tetszett. A szereplők érzelmeinek kidomborítása jó dolog, egészen addig, amíg nem megy túlzásba. Egy idő után a természetesség, ha természetes is, már idegesítő lesz, mert az olvasó vágyik valami kiemelkedőre. Mara Jade túl naiv, Luke túl Luke -os, és az első könyvben nincs Thrawn! Ami a legrosszabb volt, az mégis a könyvek hossza. Ezek a könyvek nagyon rövidek. Persze nem lehet ezt sokkal hosszabban kifejteni, ezt én értem, de egy jó könyvet szívesebben olvasnál tovább. Hát, ez van.
  Értékelés: érzem én, hogy ebbe a könyvbe azért nem fektettek olyan sok energiát, mint az előzőbe, és a következőkbe. A rövidség, illetve az, hogy azért összességében a Lázadók több szerepet kaptak, mint kedvenc rohamosztagosaim megteszi a hatást. Egy százas skálán valami olyasmit mondanék, hogy 77-78, viszont nem akarok fölfelé kerekíteni ebben a helyzetben. Bocsánat, de hét.
  Mindenkinek ajánlom, mert akciódús, fordulatokban bővelkedő, és izgalmas. Jó humor, sziporkázó párbeszédek; ennél többet nem kérhet senki.